Kästner, Erich: A kamarazenész esti dala (Nachtgesang des Kammervirtuosen in Hungarian)

Du meine Neunte lestze Sinphonie!
Wenn du das Hemd anhast mit rosa Streifen...
Komm wie ein Cello zwischen meine Knie,
und lass mich zart in deine Saiten greifen!
 
Lass mich in deinen Partituren blättern.
(Sie sind von Händel, Graun und Tremolo.)
Ich möchte dich in alle Winde schmettern,
du meiner Sehnsucht dreigestrichenes Oh!
 
Komm, lass und durch Oktavengänge schreiten!
(Das Furioso, bitte, noch einmal!)
Daf ich dich mit der linken Hand begleiten?
Doch beim Crescendo etwas mehr Pedal!
 
Oh deine Klangfiguren! Oh die Akkorde!
Und der Synkopen rythmischer Konrast!
Nun senkst du deine Lider ohne Worte...
Sag einen Ton, falls du noch Töne hast.

Ha a rózsaszín-csíkos inged viseled
te vagy a kilencedik, végső szimfóniám! 
Jöjjél hát csellóként a két térdem közé
oldalad gyengéden átfogni vágyanám...

Engedd meg, hogy partiturád fellapozzam
/Cívódik, zsémbel, tremoloval van tele./
Szeretném a szélnek odaharsogni, hogy 
te vagy a háromvonalas vágyam! Ó, gyere! 

Engedd, hogy végigcsusszak oktávaidon
/a furiosot ha még egyszer kérhetném.../
Szabad kísérnem a bal kezemmel is? 
A crescendonál több pedál kell, vélem én.

Ó, hangzásod alakzata! Az akkordok! 
A szinkópák ,a ritmusos ellentétek...
Most meg szó nélkül lehunyod pilláidat
Adjál hangot, ha még telik tőled ének!