Kästner, Erich: Holnaputáni fantázia (Fantasie von übenmorgen in Hungarian)

Und als der nächste Krieg begann
da sagten die Frauen: Nein
und schlossen Bruder, Sohn und Mann
fest in der Wohnung ein.

Dann zogen sie in jedem Land
wohl vor des Hauptmanns Haus
und hielten Stöcke in der Hand
und holten die Kerls heraus

Sie legten jeden über's Knie
der diesen Krieg befahl:
die Herren der Bank und Industrie,
den Minister und General.

Da brach so mancher Stock entzwei
und manches Großmaul schwieg.
In allen Ländern gab's Geschrei,
doch nirgends gab es Krieg.

Die Frauen gingen dann wieder nach Haus
zu Bruder und Sohn und Mann
und sagten ihnen: der Krieg sei aus.

Die Männer starrten zum Fenster hinaus
und sahen die Frauen nicht an...

És soros háború éledt,
most a nők beszéltek: Nem.
És fivért, fiút és férjet
elzártak keményen, benn.
 
Országonként megindultak
a kapitány háza elé,
botjaikkal kopogtattak,
s rángatták őket kifelé.
 
Kaptak mind az üstökükre
a háborút kigondolók:
ipari és banki tőke,
miniszterek, tábornokok.
 
Szét is tört jó néhány bot,
s a harsány hang elhallgatott.
Sok ország volt felborzolt,
de háború sehol sem volt.
 
Majd a nők is hazatértek
fivérhez, fiúhoz, férjhez,
és szóltak: a háborúnak vége.
 
A férfiak csak kifelé néztek,
sehol sem a nők szemébe...