Kästner, Erich: Május (Der Mai in Hungarian)

Im Galarock des heiteren Verschwenders,
ein Blumenzepter in der schmalen Hand,
fährt nun der Mai, der Mozart des Kalenders,
aus seiner Kutsche grüßend, über Land.

Es überblüht sich, er braucht nur zu winken.
Er winkt! Und rollt durch einen Farbenhain.
Blaumeisen flattern ihm voraus und Finken.
Und Pfauenaugen flügeln hinterdrein.

Die Apfelbäume hinterm Zaun erröten.
Die Birken machen einen grünen Knicks.
Die Drosseln spielen, auf ganz kleinen Flöten,
das Scherzo aus der Symphonie des Glücks.

Die Kutsche rollt durch atmende Pastelle.
Wir ziehn den Hut. Die Kutsche rollt vorbei.
Die Zeit versinkt in einer Fliederwelle.
O, gäb es doch ein Jahr aus lauter Mai!

Melancholie und Freude sind wohl Schwestern.
Und aus den Zweigen fällt verblühter Schnee.
Mit jedem Pulsschlag wird aus Heute Gestern.
Auch Glück kann weh tun. Auch der Mai tut weh.

Er nickt uns zu und ruft: „Ich komm ja wieder!“
Aus Himmelblau wird langsam Abendgold.
Er grüßt die Hügel, und er winkt dem Flieder.
Er lächelt. Lächelt. Und die Kutsche rollt.

Víg tékozló, gálaruhája rajta,
virágjogart tartva vékony kézzel,
kocsikázik május, naptár Mozartja,
s hintóból kiköszönve néz széjjel.

Virágözön hullik, ha csak egyet int.
Int! Tarka színkavalkád körötte.
Előtte kék cinke cikázik, meg pinty.
S pávaszemek pörögnek mögötte.

Pirulnak palánk mögött az almafák
Zöld bókra is futja a nyírfáktól.
Rigók játsszanak, mint parány fuvolák,
scherzo-t,  boldogság-szimfóniából.

Robog a hintó légző pasztell alatt.
Tisztelgünk. A hintó mintha szállna.
Az időt elnyeli orgona-illat.
Ó, bár az év csak májusból állna!

Mélabú és öröm bizony két testvér.
Ágakról elvirágzott hó esik.
Tegnap lesz a mából dobbanásonként.
A boldogság is fájhat. Május is.

Ránk bólint, és mondja : „Visszajövök ám!“
Kéklő égből lesz aranyló határ.
Int a dombnak, int az orgona után.
Mosolyog. Vidám. Halad a batár.