Droste-Hülshoff, Anette von: Itélet (Wo ist die Hand so zart, daß ohne Irren in Hungarian)

Wo ist die Hand so zart, daß ohne Irren

Sie sondern mag beschränkten Hirnes Wirren

So fest, daß ohne Zittern sie den Stein

Mag schleudern auf ein arm verkümmert Sein?

Wer wagt es eitlen Blutes Drang zu messen,

Zu wägen jedes Wort, das unvergessen

In junge Brust die zählen Wurzeln trieb,

Des Vorurteils geheimen Seelendieb?

Du Glücklicher, geboren und gehegt

Im lichten Raum, von frommer Hand gepflegt,

Leg hin die Waagschal’, nimmer dir erlaubt!

Laß ruhn den Stein - er trifft dein eignes Haupt!

Van kéz, oly finom, hogy biztosan és szép

rendben szétszedi az agy tévedését,

és olyan erős, hogy nem is remeg,

mikor a nyomorultra dob követ?

Ki meri mérni vak dühét a vérnek,

a nem-felejtett szót, az ifju lélek

tolvaját, amely szívós gyökeret

ver bele, s hajt előítéletet?

Te, boldog ember, ki fényben születtél

és jámbor kéz ápolt védence lettél:

tilos itélned, mérleghez ne nyúlj!

hagyd a követ, saját fejedre hull!