Chamisso, Adelbert von: Az öreg molnár (Der alte Müller in Hungarian)

Es wütet der Sturm mit entsetzlicher Macht,         

Die Windmühl' schwankt, das Gebälk' erkracht. 

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!                     

Der Meister ist nicht, der alte, zur Hand,

Er steht an der Felswand schwindlichem Rand.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Da steht er allein, mit dem Winde vertraut,

Und spricht mit den Lüften vernehmlich und laut.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Er schüttelt im Sturme sein weißes Haar,

Und was er da spricht, klingt sonderbar.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Willkommen, willkommen, großmächtiger Wind!

Was bringst du mir Neues, verkünd' es geschwind.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Du hast mich gewiegt, du hast mich genährt,

Du hast mich geliebt, du hast mich gelehrt.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Du hast mir die Worte wohl hinterbracht,

Die Worte der Weisheit, von Thoren verlacht,

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Ihr Thoren, ihr Thoren, die faßtet ihr nicht,

Die faßte der Wind auf, der gab mir Bericht.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Das Wort wird That, das Kind wird Mann,

Der Wind wird Sturm, wer zweifelt daran?

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Willkommen, willkommen, großmächtiger Wind!

Und was du auch bringest, vollend' es geschwind.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Das Maß ist voll, die Zeit ist aus.

Jetzt kommt das Gericht in Zerstörung und Graus.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Ein Wirbelwind faßt den Alten zumal

Und schleudert zerschmettert ihn tief in das Thal.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

Zerschellt ist der Mühle zerbrechlicher Bau,

Und Wogen von Sand bedecken die Au'.

    Hilf, Himmel, erbarme dich unser!

A vihar őrült erővel tombolt,

A szélmalom ingott, összeomlott.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

A régi mester nincsen most kéznél,

Ott áll a sziklafal pereménél.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Egyedül áll ott, barátja a szél,

Hangosan a légben neki beszél.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

A vihar megrázza fehér haját,

Különös szavak hagyják el ajkát

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Üdvözöllek téged hatalmas szél,

Ha újat hoztál, hát jelentkezzél.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Te engem ringattál, és tápláltál,

Szerettél engem, és tanítottál.

    Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Elhoztad nekem a szavakat mind,

Bölcs szókat, min bolond nevet s legyint.

   Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Bolondok, nem fogják fel lényegét,

Szél fogta, s adott nekem jelentést.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Szó tetté lesz, gyerekből lesz felnőtt,

Kételkedsz, hogy szél hoz vihart, felhőt?

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Üdvözöllek téged hatalmas szél,

Mit hozol, rá gyorsan pontot tegyél.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Betelt a mérték, lejárt az idő.

A törvény szerint most pusztulás jő.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

Aggot elragadja a forgószél,

A völgybe hajítja, s elnyeli mély.

      Segíts, ég, irgalmazz nekünk!

A törékeny malom összerogyott,

A rétre hullám homokot hordott.

     Segíts, ég, irgalmazz nekünk!