Eichendorff, Joseph von: Téli éj (Winternacht in Hungarian)

Verschneit liegt rings die ganze Welt,
Ich hab’ nichts, was mich freuet,
Verlassen steht der Baum im Feld,
Hat längst sein Laub verstreuet.

Er träumt von künft'ger Frühlingszeit,
Von Grün und Quellenrauschen,
Wo er im neuen Blütenkleid
Zu Gottes Lob wird rauschen.

Havas világ köröskörül,
Örömöm nem lehet, nem.
A fa csak áll, áll egyedül
Régóta, leveletlen.

Széljárta éj, de csöndteli,
A szél a fát becézi,
Csúcsát finman rezgeti
S mint álomból beszél ki.

Az új tavaszról álmodik,
Zöld színről, csobogásról,
S hogy majd Istent dícsérve itt
Virágköntöst varázsol.