Wedekind, Frank: Féltékenység (Eifersucht in Hungarian)

Und wieder seh’ ich neu entfacht

Die düstre Glut, die treu du hegst

Auf deinem Herd, zur Flammenpracht,

Dein Herz erleuchtend Nacht für Nacht,

Wenn du zur Ruh dich legst.

Kaum atme ich still, so kräuselt mild

Erwartung deiner Lippen Saum;

Dann fühl ich selbst, wie jenes Bild

Die lechzende Seele dir erfüllt

Mit grausigem Wundertraum.

Tief in die weichen Kissen schmiegt  

Sich wollustbebend deine Gestalt.

In kurzem Ringen unterliegt

Dein Pflichtgefühl, und im Sturme siegt

Die grabentstiegene Gewalt.

Ismét látom, hogy fellobban

Üszkös parázs, mely arra kész

Bensődben, mint tűzvész robban,

's éjjel a szíved megdobban,

Ha nyugovóra térsz.

Alig elalszom, a vágy tüzel

Remegve ajkad peremén;

's akkor látom fájó szívvel

Mit sóvárgó lelked kiszemel

A torz álmok mezején.

Mélyen puha párnába nyomván

A gyönyörtől remegő tested,

's egy rövid küzdelem után

A hűségnek ad erőt már, a

Sírból kilépő hited.