This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Brockes, Barthold Heinrich: Legyecske (Die kleine Fliege in Hungarian)

Portre of Brockes, Barthold Heinrich

Die kleine Fliege (German)

Neulich sah ich, mit Ergetzen,
Eine kleine Fliege sich,
Auf ein Erlen-Blättchen setzen,
Deren Form verwunderlich
Von den Fingern der Natur,
So an Farb′, als an Figur,
Und an bunten Glantz gebildet.
Es war ihr klein Köpfgen grün,
Und ihr Körperchen vergüldet,
Ihrer klaren Flügel Paar,
Wenn die Sonne sie beschien,
Färbt ein Roth fast wie Rubin,
Das, indem es wandelbar,
Auch zuweilen bläulich war.
Liebster Gott! wie kann doch hier
Sich so mancher Farben Zier
Auf so kleinem Platz vereinen,
Und mit solchem Glantz vermählen,
Daß sie wie Metallen scheinen!
Rief ich, mit vergnügter Seelen.
Wie so künstlich! fiel mir ein,
Müssen hier die kleinen Theile
In einander eingeschrenckt,
durch einander hergelenckt
Wunderbar verbunden seyn!
Zu dem Endzweck, daß der Schein
Unsrer Sonnen und ihr Licht,
Das so wunderbarlich-schön,
Und von uns sonst nicht zu sehn,
Unserm forschenden Gesicht
Sichtbar werd, und unser Sinn,
Von derselben Pracht gerühret,
Durch den Glantz zuletzt dahin
Aufgezogen und geführet,
Woraus selbst der Sonnen Pracht
Erst entsprungen, der die Welt,
Wie erschaffen, so erhält,
Und so herrlich zubereitet.
Hast du also, kleine Fliege,
Da ich mir an die vergnüge,
selbst zur Gottheit mich geleitet.



Uploaded byKoosán Ildikó
Source of the quotationhttp://www.zgedichte.de/gedicht_1385.html

Legyecske (Hungarian)

A minap, személyt cserélve
Legyecske lettem én,
Ültem egy égerlevélke,
Formás kis szegletén
Az erdő részévé válva,
Színesen, mint egy ábra,
Amit átjárhat ott a fény.
Az ő kis zöld fejecskéje,
Aranyos teste már enyém,
S a két kristályos szárnya,
Melyek, ha rásüt ott a nap,
Vörösben, rubinban izzanak,
Változtatva a színeket,  
Néha még kékes is lehet.
Istenem! Hogy fér vajon
E sok dísz el a szárnyakon
Ilyen aprócska térbe rejtve,
A fénnyel végül egybekelve,
Ragyognak épp, mint a fémek!
Kiált fel gyönyörrel a lélek.
Művészet! Ez jut eszembe,
Kell, hogy az apró részletek
Egymásba olvadjanak
Egymáson áthajoljanak,
Csodás az összhang benne!
A végcél az, bárki értse,
Sajátunk a nap, a fénye,
A csodaszép és a jó,
Bár innen nem látható,
Kutatnunk kell az arcát
Hogy higgyük, s az érzet
Bennünk ragyogásra ébred 
Majd épp úgy, a fényen át.
Nevelni, táplálni kell
A miénk ez a napragyogás,
Részünkké válik a világ,
Magunkban hozzá így jutunk,
Csodásra szült minket az ég.
Mint egy legyecske, vagy te is,
S az, hogy tetszhetem neked is,
Ő vezet rá, az istenség.



Uploaded byKoosán Ildikó
Source of the quotationsaját fordítás

minimap