Dehmel, Richard: Öltözet (Toilette in Hungarian)

Aber komm mir nicht im langen Kleid,

komm gelaufen, daß die Funken stieben,

beide Arme offen und bereit!

Auf mein Schloß führt keine Galatreppe,

über Berge geht's, reiß ab die Schleppe,

nur mit kurzen Röcken kann man lieben!

Stell dich nicht erst vor den Spiegel groß,

einsam ist die Nacht in meinem Walde,

und am Schönsten bist du blaß und bloß,

nur beglänzt vom schwachen Licht der Sterne,

trotzig bellt ein Rehbock in der Ferne

und ein Kuckuk lacht in meinem Walde.

Wie dein Ohr brennt, wie dein Mieder drückt,

rasch, reiß auf, du atmest mit Beschwerde,

o wie hüpft dein Herzchen nun beglückt!

Komm, ich trage dich, du wildes Wunder:

wie dich Gott gemacht hat! weg den Plunder!

und dein Brautbett ist die ganze Erde.

  Ám ne jöjj te hosszú ruhában,

jöjj futva, ahogy a szikra pattan,

két kezed legyen tárva lágyan!

Lakomhoz nem vezet díszes lépcső,

és tépd le ruhád, ha hegyen átjössz,

szeretni rövid szoknyában tudlak!

  És ne állj tükör elé nagyon,

magányos az éj az én erdőmben,

legszebb vagy sápadtan, csupaszon,

csillagok gyenge fénye világol,

makacsul bőg egy őzbika távol,

és kakukk nevet az én erdőmben.

  Szűk a fűződ, füled is hogy ég,

nehezen légzel, tépd le ruhádat,

mint ugrál, hogy örvend szivecskéd!

Jöjj, én viszlek téged, te vad csoda:

ahogy Isten téged megalkota!

s lesz egész Föld menyasszonyi ágyad.