Seidel, Heinrich: A gólya (Der Storch in Hungarian)

Der Storch kommt aus Egypterland,
Weil Frühlingslüfte riefen.
Er steht auf seinem alten Stand
Und klappert Hieroglyphen.

Da nun Poeten überall
Der Vogelsprache kundig,
So auch den ganzen Klapperschwall
Des braven Storchs verstund ich.

Da er zurück von Pyramid',
Von Nil und Krokodil kam,
So war's ein gar vergnüglich Lied
Vom wunderschönen Nilschlamm.

Ein jeder Storch am Nilschlamm hängt
Und klapprig ihm zu Muth wird,
Wenn er an seinen Nilschlamm denkt,
Und wie's dem Storch da gut wird!

Da krabbelt's hin, da krabbelt's her,
Und allerwegen hüpft es! -
Man geht umher und schmauset sehr,
So glatt hernieder schlüpft es.

Auch weiß der Störche Tradition
Aus grauer Zeit zu sagen:
Die wundervolle Märe von
Egyptens sieben Plagen.

Doch ward erzählt von Ahn zu Ahn
Die Sage so vorzüglich -
Jetzt denkt auch dieser Storch daran
Und klappert so vergnüglich.

Egyiptomból jön a gólya,
Tavaszi szél visszahívja.
Régi fészkén áll, kelepel
Hieroglif nyelven szólva.  

Nos, hát az itteni költők
Madárnyelven értenek,
A kelep- beszámolóra
- Mily bátor Ő- fülelek.

Útját állták Piramisok,
Nílus, s krokodil elég,
Így volt, de víg dal idézi 
Nílus csodás fövenyét.  

Nílustól függnek a gólyák
- Egyre bátrabb lesz az ének
Nílus fövenyéről szólva,-ű
Ott a gólya jól megélhet!

Mert béka itt és béka ott,
És mindenfelé csobban!-
Kapkodják a jó falatot
Körbe s le könnyen csusszan.  

Fehér gólyák hagyománya
Szólni a régi világról:
Köztük csodás mese járja
Egyiptomi hétcsapásról.

 
Mégis, őrzik őstől-ősig
A mondát, és egyre szebben-
Most a gólya  erre gondol,
S kelepel elégedetten.