Liliencron, Detlev von : Halál a kalászok között (Tod in Ähren in Hungarian)

Im Weizenfeld, in Korn und Mohn,

Liegt ein Soldat, unaufgefunden,

Zwei Tage schon, zwei Nächte schon,

Mit schweren Wunden, unverbunden.

Durstüberquält und fieberwild,

Im Todeskampf den Kopf erhoben.

Ein letzter Traum, ein letztes Bild;

Sein brechend Auge schlägt nach oben.

Die Sense sirrt im Ährenfeld,

Er sieht sein Dorf im Arbeitsfrieden,

Ade, Ade, du Heimatwelt --

Und beugt das Haupt und ist verschieden.

Hol kalászt ringat a határ,

katona fekszik, ismeretlen,

két napja már, két éje már,

súlyos sebbel, bekötözetlen.

Epeszti szomj, kínozza láz,

haláltusában fejét szegve

megtört nézése szétvigyáz,

egy végső képre figyel egyre:

kalász közt sarló-surrogás,

falujában serény a béke –

„Szülőföldem, már elbocsáss –"

Halkan fejét lehajtja, vége.