Müller, Wilhelm: A bolygó zsidó (Der ewige Jude in Hungarian)
Der ewige Jude (German)Ich wandre sonder Rast und Ruh, Tief in dem Herzen klingt ein Wort, Es wärmt mich nicht der Sonne Licht, Kein Mensch sich je zu mir gesellt, So zieh ich Tag und Nacht einher, Vom Felsen stürzt der Wasserfall, Der Adler schwingt sich durch die Luft, Der Delphin durch die Fluten schweift, Die Wolken treiben hin und her, Der müde Wandrer dieser Welt, O Mensch, der du den Lauf vollbracht,
|
A bolygó zsidó (Hungarian)Bolyongok, nem pihenhetek, A napsugár nem melegít, Senki sem társul énvelem, Szikláról vízesés zuhan, Szeli a sas a levegőt, Delfin hullámban nyugszik el, Fönt kergetőznek fellegek, Sok elcsigázott vándor él, Ó, ember, te, ki célhoz érsz A bolygó zsidó (németül szó szerint: ,az örök zsidó', olykor magyarul is így) középkori keresztény legenda: Jézus megátkozta, arra ítélte, hogy ne hallhasson meg, örökké bolyongjon. Több vers is íródott erre a témára, némelyikükbe bele van foglalva az ideológiai „mondanivaló”, más versek csupán az átkos sorsról beszélnek, mint a fenti vers is vagy mint a cseh Mácha „A kitaszított” című verse (l. ott): sem az átok okát, sem Jézust nem említik egyáltalán. A legenda nyilvánvaló jelentése az, hogy az egész zsidó nép van örök bolyongásra ítélve, mert nem fogadta el Jézust azaz a kereszténységet. Vagyis mintha a zsidó nép nagyon szeretne meghalni, csak nem bír... A filozófus és teológus Schleiermacher ezt még ennél is világosabban megfogalmazta: „A zsidó vallás egy fehérre meszelt sírkő, egy elrothadni nem képes hulla”; ez afféle wishful thinking, vágyálom. Érdekes, hogy a vers éppen akkor keletkezett, amikor egyik országban a másik után egyenjogúsították a zsidókat, tehát amikor letelepedett állampolgárok lettek és megszűntek a zsidókiűzések, a végetnemérő bolyongás. Schleiermacher is ebben a korban élt. A versben nincs benne Schleiermacher dühödt rosszindulata, sőt a végén még mintha szimpatizálna is a zsidóval, legalábbis mint a hontalanság közismert szimbólumával. Nem egészen világos, mit jelent a második strófa, hogy mi az a szó, amelynek kimondása véget vetne a szűntelen bolyongásnak. A zsidóüldözések célja az volt, hogy a zsidóságot, minél több zsidót, vallása elhagyására és a kereszténység felvételére kényszerítsék; a „szó” az ilyen értelmű nyilatkozatot jelentheti, „az űz engem folyton tova” pedig azt, hogy „annak kinemmondása űz engem folyton”. De miért „cseng ez a szó a szív mélyén”? Azt állítaná ezzel a vers, hogy a lelke mélyén arra vágyik a zsidó (nép), hogy megkeresztelkedjék? Lehetséges (vannak ilyen értelmű irodalmi művek is), de akkor meg kellene mondani, hogy mi az a valami, ami ebben megakadályozza. Ez a valami lehet a hűség, a hazafias elkötelezettség. Ha valóban ez a vers intenciója, akkor nem derül ki belőle, hogy a költő pozitívan vagy negatívan ítéli-e meg ezt a magatartást. Az állásfoglalás hiánya nem hibája a versnek, sőt ellenkezőleg, de a jelentés homályossága a jelen esetben negatívum. Ha a vers lényege pusztán a hontalanság, az örök bolyongás lefestése annak oka nélkül, akkor ez a második strófa felesleges és zavaró. Ha pedig az a kérdés a lényeg, hogy miért áll ellen a zsidóság a megkeresztelkedésnek, annak ellenére, hogy a szíve mélyén úgymond vágyik rá, akkor ezt a lélektani gondolatot világosabban ki kellett volna fejteni és esztétikai eszközökkel „feldíszíteni”, egy kicsit elidőzni mellette. Kár, hogy Arany nem írt balladát a bolygó zsidóról... kvázi „lélektani" megjelenítésekben óriási ő. De egy, a zsidók egyenjogúsításáról szóló (Kossuthot bíráló) kijelentéséből az derül ki, hogy őszerinte nem is kell zsidótlanítani a zsidókat, lehetnek azok egyenjogúak anélkül is. .................................. Későbbi helyreigazítás. Tévedtem: írt balladát Arany „Az örök zsidó”-ról! (L. http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/arany/orokzsi.htm .) 1860-ban írta, amikor Magyarországon még nem voltak egyenjogúsítva a zsidók, mindazonáltal nincs semmiféle propagandajellege. 1849-ben megkapták a zsidók az egyenjogúságot, de az a szabadságharc bukásával érvényét vesztette. Kossuth akkor, a szabadságharc alatt, többek között azt mondta, hogy a zsidóság nem csak vallás, hanem polgárjogi törvény is, és a zsidók mindaddig nem lesznek egyenjogúak, amíg nem eszik meg és nem isszák meg a keresztények ételét és borát. Arany: „Szép kis egyenjogúság, amely a sonkaevéshez van kötve...” Arany verse minőségben természetesen messze felülmúlja a fenti verset, de jellegében csak annyiban különbözik tőle, hogy nincs benne a Müller-ballada második strófájának motívuma, az, hogy a zsidó véget vethetne kivetettségének, de nem akar. Ady, „A bélyeges sereg” című versében nem csak szimpatizál a zsidósággal, hanem éppenséggel ilyeneket ír: „Véretek, ha idegen is százszor, / Mégis az enyém, az enyém” (...) „Én csúnya, sárga-foltos seregem, / Futok veled és megáldalak.”
|