Klabund: A kávéház nagy tükrös ajtaja megett (Hinter dem großen Spiegelfenster... in Hungarian)

Hinter dem großen Spiegelfenster des Cafés
Sitz ich und sehe heiß auf das Straßenpflaster,
Suche im Treiben der Farben und Körper Heilung meines                                                  [sentimentalen Wehs,
Sehe viele Frauen, Fremde, bunte Offiziere, Gauner, Japaner, sogar einen Negermaster.
Alle blicken sie zu mir und haben Sehnsucht nach der                                                          [Musik im Innern,
Wollen träumerisch- und sanfter Töne sich erinnern.
Aber ich, an meinen Stuhl gebannt und gebrannt,
Starre, staune nach draußen unverwandt,
Daß jemand komme, freiwillig, nicht gedrängt,
Ein blondes Mädchen... eine braune Dirne...
In rosa, gelber, violetter Taille...
... Oder meinetwegen eine dicke Rentierkanaille
Mit schmalzigem, verfetteten Hirne -
Nur daß er mir für fünf Minuten seine Gegenwart schenkt!
Ich bin so einsam! Einsamer noch macht mich die süße                                                               [Operette...
O läg ich irgendwo in dunkler Nacht
Ein Kind in einem Kinderbette,
Von einer Mutter zart zur Ruh gebracht...
   
   
(1913)

A kávéház nagy tükrös ablaka megett
Ücsörgök s bámulom azt a kinti flasztert,
Érzelmi nyavalyámra e színnyüzsgésben írt keresek.
Látok tolvajt, nőt, száz idegent, japánt, fura néger                                                                  [misztert,
Mind betekint és ácsingóznak a benti zenére.
Lágyabb álomhangok emlékére mindnek pezsdül a vére,
Amig én az asztalom mögött, de mint aki már a bokáját                                                                 [jól megütötte,
Nézek mereven ki a kinti körökre,
Hogy jön talán csak úgy valaki, nem megjátszós, nem                                                  [kényszeredett,
Egy szőke lány... egy barna nőcske,,,
Piros, lila, zöld, pepita merőben...
... Még özvegyi nyugdíjas csibe is lehet énfelőlem,
Hájas agyú és neeem, nem a haza bölcse —
Csak szenteljen nekem öt perc jelenlétet, szeretetet!
Egyedül vagyok! Ez a cukros operett csak fokozza                                                                 [magányom...
Bárcsak feküdném éjszaka
Mint gyermek, alattam-köröttem kiságyam,
Lágyan egy anyakéz, az tett oda...