Leuthold, Heinrich: Hazatérés (Heimkehr in Hungarian)

Und wiederum die reine Luft          

Von deinen Bergen athm' ich ein.   

Und wiederum, o Schweizerland,    

O süße Heimat, bist du mein!          


Ein Alphorn klagt gedämpften       

Herüber von dem Felsenhang,        

Ein fernes Heerdenglöcklein klingt

Und meine Seele wird Gesang.

In eine Aeolsharfe ist                       

Verwandelt wieder mein Gemüth,  

Darüber wie ein linder Hauch         

Der Zauber deiner Sagen zieht.

Ismét a hűvös, tiszta lég,

Mit bérceden beszívok én.

Ismét - Svájc földje, szép vidék,

Szülőhazám - oh, légy enyém!

Ha Alpok kürtje szól, keserg,

S hegyoldalról jő ide át,

Ha távol nyáj kolompja cseng,

Lelkem visszhangza dallamát.

Mi eolhárfádból zenél,

Megváltoztatja bús kedélyt,

S felette ringat gyenge szél

Varázst; idézve sok regéd.