Heyse, Paul: Kora tavasz (Vorfrühling in Hungarian)

Stürme brausten über Nacht,
Und die kahlen Wipfel troffen.
Frühe war mein Herz erwacht,
Schüchtern zwischen Furcht und Hoffen.

Horch, ein trautgeschwätz'ger Ton
Dringt zu mir vom Wald hernieder.
Nisten in den Zweigen schon
Die geliebten Amseln wieder?

Dort am Weg der weiße Streif -
Zweifelnd frag' ich mein Gemüte:
Ist's ein später Winterreif,
Oder erste Schlehenblüte?

Szél tombolt ez éjszakán,
És kopasz ág reszket, fázik,
Szívem felébredt korán,
Félsz s remény közt tétovázik.

Csitt, hisz lágy, kedves hangzás
Mély erdőből hozzám ér el.
Fészket rak ágakon már
Kedvelt rigóimnak népe?

Ott az úton csík, fehér –
Kétlőn kérdem, de reménnyel:
Vajn’ ez még a téli dér,
Vagy kökényvirág szegélye?