Greif, Martin: Árnyéklét (Schattenleben in Hungarian)

Still ist´s, wo die Gräber sind
meiner Liebe;
nur bisweilen klagt der Wind
bang und trübe.
Seh´die Schattenwelt auf Erden
rings vergehen,
fühle alles spurlos werden
und vergehen.

Csend ül, hol szeretteim
puszta hantja;
néha szél szól odakinn,
bús a hangja.
Nézd, az árnyvilág a földön
eltünik,
hogy az érzés sose jöjjön
vissza itt.