Bierbaum, Otto Julius: A hó karácsonyi dala (Schneelied zu Weihnachten in Hungarian)

Du trittst mich, singt der Schnee,
Mir aber tuts nicht weh:
Ich knirsche nicht, ich singe;
Dein Fuß ist wie der Bogenstrich,
Dass meine Seele klinge.
Hör und verstehe mich -:
Getreten singe ich,
Und nichts als frohe Dinge.
Denn, die getreten sind,
Wissen, es kam ein Kind,
Gar sehr geringe,
In einem Stall zur Welt:
Das hat sein Herz wie ein leuchtendes Licht
In große Finsternis gestellt.

Es wurde zerschlagen. Verloschen ists nicht.

Ha rám lépsz - szólt a hó,
De nem panaszkodón -
Nem ropogok, éneklek;
Lábad az vonóvezetés,
Lelkemben mint zenéljek,
Hallgasd meg, hogy megérts -
Tiportan zengek én,
Csak boldog dolgot nézve.
Megtiportak tudják,
Egy gyermek jött - szánják;
Lenézett szegényke,
Hol szülték: istálló,
De kis szíve csillagvirág,
Sötét égen átragyogó.

Nem aludt ki – bár megölte őt a világ.