Dauthendey, Max: Csalódás (Enttäuschung in Hungarian)

Die junge Rose war erwacht

In Sehnsuchtschwüler Mondennacht.

"Bist du die Sonne! Du blaues Licht?" —

Sie preßt voll Wonne ihr Blütengesicht,

Bebend in wogenden Qualen,

In die traumblassen, leblosen Strahlen.

"Bist du die Sonne?" — — —

Der Tag hat ihr die Sonne gebracht

Der Tag war zerronnen. Duftweiße Nacht.

"Das also Sonne? Empfindloses Gold?!

Und mein Traum, Weichheit so schmiegsam und hold —

Küßt, küsset mich blaue Strahlen,

Löschet die zehrenden Qualen,

Seid Sonne, Sonne!!" —

Az ifjú rózsa ébren volt,

S a holdfényben vágyakozott.

„Te vagy a Nap? Te kékes fény?”

Arcán nyílt virág remény,

S reszket a heves kínokban,

Élettelen, sápadt sugarakban.

„Volnál te a Nap?” - - -

Nap szállt, s hozta fénysugarát,

Majd éjt, illatos éjszakát.

„A nappal érzéketlen ragyogás?!

S nem nyújt nékem szelíd álmodozást? -

Csókolj énrám kék sugarat,

Oltsd el a felőrlő kínokat,

Légy te Nap, a Nap!!” -