Wildgans, Anton: Kérdések Istenhez háború idején (Stimme zu Gott im Kriege in Hungarian)

Laß es genug sein, Herr! Muß es noch sein?! -   

Doch alle Himmel bleiben stumm wie Stein.      

In Millionen Augen lischt das Licht! -

Doch sind darum die Tage dunkler nicht.

In Millionen Herzen friert das Blut! -

Doch ungezählte sind voll Lebensglut.

Verheert sind viele Städte, Flur und Feld! -

Ein bißchen Erde ist noch nicht die Welt.

Ströme von Tränen quellen bitterschwer! -

Ein bißchen Salz ist lang noch nicht das Meer.

Doch dem Gesetz, dem deinen, spricht es Hohn! -

Was weiß denn solch ein Menschenkind davon...

Uram, mért kell? Legyen ebből elég!

De most csak hallgat - mint kő - minden ég.

Millió szemben kialszik a fény! -

De földről nem tűnik el a remény.

Millió szívben megfagy most a vér! -

De sokba életerő visszatér.

Elpusztult sok város, mezőn virág! -

De egy kis föld még nem egész világ.

Keserű könny patak sokak arcán!

De egy kis só még nem az óceán.

De gúnyt űznek a te törvényedből! –

Csak hát mit tud kisember minderről?