Tucholsky, Kurt: Mona Lisa mosolya (Das Lächeln der Mona Lisa in Hungarian)

Ich kann den Blick nicht von dir wenden.

Denn über deinem Mann vom Dienst

hängst du mit sanft verschränkten Händen

und grienst.

Du bist berühmt wie jener Turm von Pisa,

dein Lächeln gilt für Ironie.

Ja ... warum lacht die Mona Lisa?

Lacht sie über uns, wegen uns, trotz uns, mit uns, gegen uns –

oder wie –?

Du lehrst uns still, was zu geschehn hat.

Weil uns dein Bildnis, Lieschen, zeigt:

Wer viel von dieser Welt gesehn hat –

der lächelt, legt die Hände auf den Bauch und schweigt.

Nem tudlak nem vizsgálni téged.

Hogy férjednek szolga mód vicsort        

küld - kulcsolt kéz felett - nézésed

s vigyort.

Oly híres vagy, mint Pisa tornya,

mosolyod hord iróniát.

Lelkedben  nevetsz  is Lisa?

Nevetsz rajtunk, értünk, velünk s ellenünk talán -

mi okán - ?

Múltról mondasz tanulságokat.

Lisa, arcod fanyar, somolyogsz:  

Világról ki megtudtál sokat -

mosolyogsz,

teszed kezed hasadra,

 s nem szólsz.

Megjegyzésem:
Tucholsky nyilván a költői szabadság
szellemében véli úgy a festmény Lizájáról, hogy nem-
csak mosolyog, hanem nevet is. De talán lehet műfordítói szabadság is,
s ennek szellemében én magam csak azt feltételezem, kérdem Tucholskytól
eltérően, hogy rejtve, lelkében talán nevet is a vers Lizája..