Becher, Johannes R.: Németország, gyászom (Heimat, meine Trauer ("Deutschland") in Hungarian)

Heimat, meine Trauer,

Land im Dämmerschein,

Himmel, du mein blauer,

Du mein Fröhlichsein.

Einmal wird es heißen:

Als ich war verbannt;

Hab ich, dich zu preisen,

Dir ein Lied gesandt.

War, um dich zu einen,

Dir ein Lied geweiht,

Und mit Dir zu weinen

In der Dunkelheit ...

Himmel schien, ein blauer,

Friede kehrte ein -

Deutschland, meine Trauer,

Du, mein Fröhlichsein.

Hazám, néma gyászom,

rejt a nagy homály -

kék ég, vidulásom,

föld, mely fájva fáj.

Mikor vádak értek

s elborult eged,

egy dallal dicsértek,

én küldtem neked.

Egyesítő vágyban

hívtam bús neved,

hogy a nagy homályban

sírhassak veled...

Visszatért a béke,

kék ég süt le rám,

búm s derűm vidéke,

német föld, hazám.