Busch, Wilhelm: Milyen kár, hogy nem pap vagyok (Wie schad, dass ich kein Pfaffe bin in Hungarian)

Wie schad, dass ich kein Pfaffe bin
Das wäre so mein Fach.
Ich bummelte durchs Leben hin
Und dächt' nicht weiter nach.

Mich plagte nicht des Grübelns Qual,
Der dumme Seelenzwist,
Ich wüsste ein für allemal,
Was an der Sache ist.

Und weil mich denn kein Teufel stört,
So schlief ich recht gesund,
Wär wohlgenährt und hochverehrt
Und würde kugelrund.

Käm dann die böse Fastenzeit,
So wär ich fest dabei,
Bis ich mich elend abkasteit
Mit Lachs und Hühnerei.

Und dich, du süsses Mägdelein,
Das gern zur Beichte geht,
Dich nähm ich dann so ganz allein
Gehörig ins Gebet.

Milyen kár, hogy nem pap vagyok,
Az volna jó dolog!
Az életen átbumlizok,
Gondra nem gondolok
 
Nem kellene töprengeni,
Testen és léleken,
Nem kellene eldönteni
Mi és hogyan legyen.
 
Velem ördög nem incseleg
Jól alszom, s megmarad
Jó étel és nagy tisztelet
S tekintélyes pocak.
 
És ha eljő a böjtidő
Engem az sem aggaszt
Konyhám készlete most is bő:
Tyúktojás és lazac.
 
És édes kislány, teérted
Buzgón imádkozom,
És minden titkos vétkedet
Értem, s feloldozom.