Busch, Wilhelm: Nem angyalka Földön az ember (Nicht artig in Hungarian)

Man ist ja von Natur kein Engel,
Vielmehr ein Welt- und Menschenkind,
Und rings umher ist ein Gedrängel
Von solchen, die dasselbe sind.
 
In diesem Reich geborner Flegel,
Wer könnte sich des Lebens freun,
Würd' es versäumt, schon früh die Regel
Der Rücksicht kräftig einzubläuend.
 
Es saust der Stock, es schwirrt die Rute.
Du darfst nicht zeigen, was du bist.
Wie schad, o Mensch, daß dir das Gute
Im Grunde so zuwider ist.
 

Nem angyalka Földön az ember,
Emberfiaként vétkes lény,
Körülötte meg, mint a tenger,
Nyüzsög sok hasonló legény. 
 
S született rosszak világában,
Ki élvezi élet javát,
Biz nem más, mint ki általában
Lesajnál ma minden szabályt.
 
S ha záporoznak botütések, 
Ne mutasd meg, ki vagy, hogy élsz!
Mily kár ember, hogy jók s erények
Honától te mily messze mész!