Busch, Wilhelm: Megbocsátható (Verzeihlich in Hungarian)

Er ist ein Dichter; also eitel.

Und, bitte, nehmt es ihm nicht krumm,

Zieht er aus seinem Lügenbeutel

So allerlei Brimborium.

Juwelen, Gold und stolze Namen,

Ein hohes Schloß, im Mondenschein

Und schöne, höchstverliebte Damen,

Dies alles nennt der Dichter sein.

Indessen ist ein enges Stübchen

Sein ungeheizter Aufenthalt.

Er hat kein Geld, er hat kein Liebchen,

Und seine Füße werden kalt.

Ő egy költő; szóval hiú, és

ne vegyétek tőle zokon,

ha puttonyból valamit kihúz

's elvágtat egy sánta lovon.

Ékszer, arany és büszke nevek,

egy holdvilágos magas vár,

gyönyörű szép szerelmes hölgyek,

költőnek egy mesekosár.

Közben ott ül a szobájában

jégvirágos a kis ablak.

Pénztől, szerelemtől elzártan

's a lábai majd lefagynak.