Kunert, Günter: Jön a reggel (Morgen kommt in Hungarian)

Leer,
Ganz leer sind alle Strassen
An dem frühen, klaren Morgen.
Nur der erste Schein
von unserem Himmel
Färbt die Fensterscheiben rosa
An den langen Häusermauern,
An den grauen Steinfasaden,
Gehe ich
Aus deinen Armen, deinem Zimmer, aus
Der Tür und aus dem Hause.

So einst aus der Welt zu gehen,
Sacht vom warmen Blute durchronnen,
In die Kühle,
Wissend wohl gelebt zu haben.

Üresek,
teljesen üresek az utcák
e derűs kora reggelen.
Csak egünkről
az első sugár
festi rózsállóra a hosszú
házfalak ablakait,
a szürke homlokzatok alatt
jövök
karjaidból, szobádból,
az ajtóból és a házból.

Így elmenni a világból,
míg halkan átjár a vér melege,
a hűsben,
tudva, boldogan éltem.