Ball, Hugo: A vezeklő (Der Büßer in Hungarian)

Verdorrt der Mund und trocken die Gedärme
So tanze ich um meinen eignen Schatten.
Aus meinem Bette spiel ich mit den Ratten
Und sauge aus den Fingern mir die Wärme.

Damit ich mich nicht allzu bitter härme
Ließ eine güt'ge Macht mein Herz ermatten.
Die Sehnsucht starb. Nur meine nimmersatten
Verflogenen Ohren hängen noch am Lärme.

Da ich mich also in mir selbst verfangen
Bin ich auch meinen Häschern nicht entgangen
Und teile die Gemeinschaft schriller Käuze.

Im Lappenkleide und bedeckt mit Schorfen
Werd täglich ich den Wärtern vorgeworfen,
Die striegeln mich mit einem Eisenkreuze.

Szám elaszul és a belem kiszárad
a saját árnyékom körül táncolok,
ágyamból a patkányokhoz pártolok
szopott ujjaimból meleg kiárad.
 
Hogy bánatom ne legyen oly szánalmas
egy jó erő elkábította szívem.
Vágyódásom meghalt. De még sem hiszem
a zúgás fülemnek nagyon fájdalmas.
 
Tehát így én most magamba zárkóztam
üldözőimtől még jobban irtóztam
furcsa fickók társaságát szitkozva.
 
Sebekkel terítve 's rongyos ruhában
őrök elé dobnak minden órában,
ott egy tüzes vas keresztel kínozva.