Ball, Hugo: A kísértet (Das Gespenst in Hungarian)

Gewöhnlich kommt es, wenn die Lichter brennen.
Es poltert mit den Tellern und den Tassen.
Auf roten Schuhen schlurrt es in den nassen
Geschwenkten Nächten und man hört sein Flennen.

Von Zeit zu Zeit scheint es umherzurennen
Mit Trumpf, Atout und ausgespielten Assen.
Auf Seil und Räder scheint es aufzupassen
Und ist an seinem Lärmen zu erkennen.

Es ist beschäftigt in der Gängelschwemme
Und hochweis weht dann seine erzene Haube,
Auf seinen Fingern zittern Hahnenkämme,

Mit schrillen Glocken kugelt es im Staube.
Dann reißen plötzlich alle wehen Dämme
Und aus der Kuckucksuhr tritt eine Taube.

Beállít, általában lámpafényben.
Tányérokkal meg csészékkel csörömpöl.
A lépte csoszogós piros cipőktől,
Bőgését hallani a hinta-éjben.

Időnként mintha körözne kevélyen,
Adut, kijátszott ászt hajt körbe zöld kör.
Ő kötelet-kereket őrző bősz őr,
És zajairól ismered föl éppen.

Ő működik a víz- és agymosásban,
S magasra hág fel vas sisakforgója.
Ujjain reszkető kakaskodás van,

Visító csengőkkel gurul a porba.
Aztán átszakad minden gát csodásan,
S galambot lök ki a kakukkosóra.