Hebbel, Friedrich: Nyári kép (Sommerbild in Hungarian)

 Ich sah des Sommers letzte Rose stehn,

Sie war, als ob sie bluten könne, rot;

Da sprach ich schauernd im Vorübergehn:

„ So weit im Leben, ist zu nah am Tod!”

Es regte sich kein Hauch heißen Tag,

Nur leise strich ein weißer Schmetterling;

Doch, ob auch kaum die luft sein Flügelschlag

Bewegte, sie empfand es und verging.

Utolsó rózsától búcsúz’ a nyár,

Szírma készült vérzőn esni alá,

Szóltam, biz’ hamar hullni fog ő már:

„ Távol az éltünk, s közel a halál!”

Nem járta szél nap e forró szakát,

Halkan repült kecses lepke, a szép;

Megmozgatta léget e szárnycsapás,

S elérte így rózsa szírmát a vég.