Nietzsche, Friedrich: Otthontalanul (Vereinsamt in Hungarian)
|
Vereinsamt (German)Die Krähen schrein Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt: Bald wird es schnein – Wohl dem, der jetzt noch Heimat hat!
Nun stehst du starr, Schaust rückwärts, ach, wie lange schon! Was bist du Narr Vor Winters in die Welt entflohn?
Die Welt – ein Tor Zu tausend Wüsten stumm und kalt! Wer das verlor, Was du verlorst, macht nirgends Halt.
Nun stehst du bleich, Zur Winter-Wanderschaft verflucht, Dem Rauche gleich, Der stets nach kältern Himmeln sucht.
Flieg, Vogel, schnarr Dein Lied im Wüstenvogel-Ton! – Versteck, du Narr, Dein blutend Herz in Eis und Hohn!
Die Krähen schrein Und ziehen schwirren Flugs zur Stadt: Bald wird es schnein, Weh dem, der keine Heimat hat!
|
Otthontalanul (Hungarian)Sok varj’ kiált, Károgva száll, város a cél: A hó szitál - Örűl, kit otthon ér a tél!
Múltadban ott Is sorsod keresztre feszült! Szegény bolond, Jön a tél, hová menekülsz?
Fagyott világ, Bárhova szállsz, mind csupa jég! Mit veszni látsz, Az vész, te jót sehol se érsz.
Lefogyva tűrsz, A tél-vándorút átkozott, Felszállsz, mint füst, A lég fent még inkább fagyos.
Madár, zokogd Dalod, jégmezők énekét! - Rejtsd el, bolond, Vérző szived, vár gúny s a jég!
Sok varj’ kiált, Károgva száll, város a cél: A hó szitál – Otthon nélkül nagy kín a tél.
|