Nietzsche, Friedrich: A Törvényen Kívüli Herceg (Prinz Vogelfrei in Hungarian)

So hang ich denn auf krummem Aste
Hoch über Meer und Hügelchen:
Ein Vogel lud mich her zu Gaste -
Ich flog ihm nach und rast' und raste
Und schlage mit den Flügelchen.

Das weisse Meer ist eingeschlafen,
Es schläft mir jedes Weh und Ach.
Vergessen hab' ich Ziel und Hafen,
Vergessen Furcht und Lob und Strafen:
Jetzt flieg ich jedem Vogel nach.

Nur Schritt für Schritt – das ist kein Leben!
Stets Bein vor Bein macht müd und schwer!
Ich Lass mich von den Winden heben,
Ich liebe es, mit Flügeln schweben
Und hinter jedem Vogel her.

Vernunft? – das ist ein bös Geschäfte:
Vernunft und Zunge stolpern viel!
Das Fliegen gab mir neue Kräfte
Und lehrt' mich schönere Geschäfte,
Gesang und Scherz und Liederspiel.

Einsam zu denken – das ist weise.
Einsam zu singen – das ist dumm!
So horcht mir denn auf meine Weise
Und setzt euch still um mich im Kreise,
Ihr schönen Vögelchen, herum!

Hát itt függök a görbe ágon
Magasan tenger s domb felett:
Egy madár lett vendégbarátom –
Utána szálltam nagyravágyón
És szárnyaimmal verdesek.

A fehér tenger szendereg már,
Szunnyad bennem a Jaj, az Oh,
Cél, Kikötő felejtve, nem vár,
Félsz, Dics és Bűn felejtve, nem kár:
Minden, mi szárny, követni jó.

Araszolni – az nem, nem élet!
Lassan cammogni gyötrelem!
Sodorjanak Szelek, Szeszélyek,
Szárnyak emeljenek csak égnek,
És madár versengjen velem.

Az Ész? – Az a nagy ártalom csak:
Botlik a nyelv s az Értelem!
A Szárny adott erőt karomnak
S tanít Szépet mi soh’se ronthat:
Víg Játékot, Dalt, szertelent!

Magányos agy – bölcsnek való ám.
Magányos ének – dőreség!
Hát fülelek a magam módján
Tégedet is körömbe vonván,
Te szép Madárka – jössz te még!



Az eredeti cím, Vogelfrei, egyértelműen pejoratív szó, jelentése: törvényen kívüli, olyan, aki senkinek sem alattvalója, akárki kutyája, akit nem véd senki és semmiféle törvény, bárki büntetlenül megölheti. De szó szerint: „szabad mint a madár”. (A kifejezés nagyon is logikus: a madár szabad, senkinek sem tulajdona, alattvalója, de, helyesebben „és”, éppen ezért bármikor akárki le is puffanthatja... Éppen ezt a védtelenséget, állandó veszélyeztetettséget hagyja számításon kívül Nietzsche, a nagybetűs Élet filozófusa, pontosabban nem zavarja, fütyül rá.) Nietzsche filozófiája elveti az erkölcsi törvényt, mert az korlátok közé szorítja az embert, énjének szabad kibontakozását, és az erkölcsi törvénynek ez az elvetése őszerinte felszabadítja az embert.)

(Érdekes, hogy az ún. Ószövetséget, Istennek a szó szoros értelmében kőbevésett szuperszigorú Törvényét, mind ennek homlokegyenesen ellentmondva az egekig magasztalja... Pedig még azt is mondja máshol, hogy Isten meghalt.)

Az Ész? – Az a nagy ártalom csak: ti. a filozófusok absztrakt ész-fogalma, a kritikai ész, vagy a csak Nietzsche után született fogalomnak, az „Én-felettes én"-nek, a lelkünkbe beépített nagy erkölcscsősznek az esze.