Nietzsche, Friedrich: Hazatérés (Heimweh in Hungarian)

Das milde Abendläuten
hallet über das Feld.
Das will mir recht bedeuten,
dass doch auf dieser Welt
Heimat und Heimatsglück
wohl keiner je gefunden:
- der Erde kaum entwunden,
kehr'n wir zur Erde zurück.

Wenn so die Glocken hallen,
geht es mir durch den Sinn,
dass wir noch Alle wallen
zur ew'gen Heimat hin.
Glücklich, wer allezeit
der Erde sich entringet
und Heimatslieder singet
von jener Seligkeit.

Egy fájdalom napja volt,
mikor búcsút vettem;
jobban fájt a szívem most
mikor vissza jöttem.
 
Vándorlóság reménye
egy ütéssel szétcsap!
Ó, te szomorú óra!
Ó, te vészjósló nap!
 
Én nagyon sokat sírtam
az apám sírjánál,
sok keserű könnyem hullt
a sírbolt fejfánál.
 
Minden kopár, üres lett
ott az apai házban,
's nagyon sokat akkor, kinn
az erdőben jártam.