Nietzsche, Friedrich: Azt a pénzt (Diese Münze in Hungarian)

Diese Münze, mit der
alle Welt bezahlt,
Ruhm –,
mit Handschuhen fasse ich diese Münze an,
mit Ekel trete ich sie unter mich.

Wer will bezahlt sein?
Die Käuflichen...
Wer feil steht, greift
mit fetten Händen
nach diesem Allerwelts-Blechklingklang Ruhm!

– Willst du sie kaufen?
Sie sind alle käuflich.
Aber biete viel!
klingle mit vollem Beutel!
– du stärkst sie sonst,
du stärkst sonst ihre Tugend...

Sie sind alle tugendhaft.
Ruhm und Tugend – das reimt sich.
So lange die Welt lebt,
zahlt sie Tugend-Geplapper
mit Ruhm-Geklapper –,

die Welt lebt von diesem Lärm...

Vor allen Tugendhaften
will ich schuldig sein,

schuldig heißen mit jeder großen Schuld!
Vor allen Ruhms-Schalltrichtern
wird mein Ehrgeiz zum Wurm –,
unter solchen gelüstets mich,
der Niedrigste zu sein...

Diese Münze, mit der
alle Welt bezahlt,
Ruhm –,
mit Handschuhen fasse ich diese Münze an,
mit Ekel trete ich sie unter mich.

Azt a pénzt, amellyel
a világ fizet,
a hírt —
én azt csak kesztyűvel veszem kezembe —
hánynom kell tőle — sárba taposom.

A bért ki várja?
A pénzért kaphatók...
Az, aki tartja markát,
a zsírosat, dagadtat,
a bádoghangú világhír felé!

— Vennéd-e őket?
Pénzért kapható mind.
Csak többet ajánlj!
csörgesd a degesz erszényt!
— hízlald csak őket,
hízlald erényüket csak..

Erényes az mindegyik.
Hír s Erény — hisz rím az is.
Míg a világ világ,
erényről szóló locsogást
hírcsörgéssel fizet meg —,

e zajból él a világ...

Az erkölcsös pofák közt
egy bűnös legyen: én,

minden nagy bűn terhelje lelkemet!
Minden hírharsona előtt
törpüljön el ambícióm —,
ilyenek közt a vágyam ez:
a legkisebb legyek...

Azt a pénzt, amellyel
a világ fizet,
a hírt —
én azt csak kesztyűvel veszem kezembe —
hánynom kell tőle— sárba taposom.