Nietzsche, Friedrich: Kétségbeesés (Verzweiflung in Hungarian)

Von Ferne tönt der Glockenschlag,
Die Nacht, sie rauscht so dumpf daher.
Ich weiß nicht, was ich tuen mag;
Mein Freud' ist aus, mein Herz ist schwer.

Die Stunden fliehn gespenstisch still,
Fern tönt der Welt Gewühl, Gebraus.
Ich weiß nicht, was ich tuen will:
Mein Herz ist schwer, mein Freud' ist aus.

So dumpf die Nacht, so schauervoll
Des Mondes bleiches Leichenlicht.
Ich weiß nicht, was ich tuen soll...
Wild rast der Sturm, ich hör' ihn nicht.

Ich hab' nicht Rast, ich hab' nicht Ruh,
Ich wandle stumm zum Strand hinaus,
Den Wogen zu, dem Grabe zu…
Mein Herz ist schwer, mein Freud' ist aus.

Messze innen lágy harang szól,
S éjen hangja áthömpölygött,
Célom nincsen mai naptól:
Szívöröm helyébe bú jött.
 
Kísértet szállt ki odvából,
Világ messzeségben nyüzsgött.
Célom nincsen mai naptól:
Szívöröm helyébe bú jött.
 
Borzongok mély éjszakától,
Hold ontja holt sápadtságát,
Célom nincsen mai naptól,
Nem hallom vihar zúgását.
 
Nincs nyugalmam,nincsen békém,
Tengerparthoz kínom űzött,
Vonz halál víz vagy föld mélyén…
Szívöröm helyébe bú jött.