Nietzsche, Friedrich: Fölfelé (Aufwärts in Hungarian)

»Wie komm ich am besten den Berg hinan?« –
Steig nur hinauf und denk nicht dran!

„Hogy jutok a legjobban fölfele?”
Csak kapaszkodj és ne gondolj bele!
   
   
   
(„A vidám tudomány”-ból, 1882 és 1887)
   
   
   
(Különös: azt gondolhatnók, hogy ilyen híres filozófus — gondolkodó! — szerint éppen a gondolkodás útján juthatunk egyre feljebb és feljebb; elvégre Nietzsche maga sem csinált soha semmi egyebet egész életében, mint hogy gondolkodott, ha a szokásosnál hevesebben is... De hát Nietzsche bálványának, a mérsékelt, kiegyensúlyozott Goethének hőse, Faust is azt mondja, a gondolkodásból kiábrándulva, hogy „Kezdetben volt a Tett”, ahelyett, hogy „Kezdetben volt az Ige”, és amit ez után és ennek jegyében tesz, az legfeljebb intenzitásában különbözik attól, amit Nagy Sándor, Napoleon, Hitler vagy Putyin elvtárs tett és tesz, de lényegét tekintve nem különbözik tőle: végiggázol másokon, annyi baj legyen... És a gondolat hány és hány hőse nyalta és nyalja abszolut monarcháknak, diktátoroknak, Hitlereknek, Sztálinoknak, Mao-Ce-Tungoknak, ezeknek a vulgáris, primitív, sokkal inkább állatszerű mint emberszerű gorilláknak a talpát?!

De persze igazságtalan vagyok: Nietzsche Felsőbbrendű Emberének specimenjei egyáltalán nem a Hitlerek, a Sztálinok meg a Putyinok, akik látszólag „a Tett hősei”, épp ellenkezőleg... Nehéz egyértelmű morális ítéletet mondani róla. A művei nem tudom mennyire igazán mélyek és igazak; de érdekeseknek érdekesek, eredetiek, nem unalmasak, az biztos...)