Rilke, Rainer Maria: Ádám (Adam in Hungarian)

Staunend steht er an der Kathedrale

steilem Aufstieg, nah der Fensterrose,

wie erschreckt von der Apotheose,

welche wuchs und ihn mit einem Male

niederstellte über die und die.

Und er ragt und freut sich seiner Dauer

schlicht entschlossen; als der Ackerbauer

der begann, und der nicht wußte, wie

aus dem fertig-vollen Garten Eden

einen Ausweg in die neue Erde

finden. Gott war schwer zu überreden;

und er drohte ihm, statt zu gewähren,

immer wieder, daß er sterben werde.

Doch der Mensch bestand: sie wird gebären.

Félve néz a dóm homlokzatáról,

Ráragyog az ablakrózsa fénye,

Retteg szinte készületlen lénye,

dicsfénytől, mi ott fejére hárul,

hogy betették annyi szent közé.

Majd föláll, saját szilárd körében,

útra kél, nem tartja meg az Éden:

földművelőként tör célja felé.

Tévelyeg, de el fog mégis menni,

és eljut új Föld termő ölébe.

Bár nehéz Istennel szembe lenni,

s nem fog nála irgalomra lelni:

odaveti a halál elé, de

él: a Nő szül, élőt fog teremni!