Rilke, Rainer Maria: Gyermekkori emlék (Aus einer Kindheit in Hungarian)

Das Dunkeln war wie Reichtum in dem Raume,
darin der Knabe, sehr verheimlicht, saß.
Und als die Mutter eintrat wie im Traume,
erzitterte im stillen Schrank ein Glas.
Sie fühlte, wie das Zimmer sie verriet,
und küßte ihren Knaben: Bist du hier?...
Dann schauten beide bang nach dem Klavier,
denn manchen Abend hatte sie ein Lied,
darin das Kind sich seltsam tief verfing.

Es saß sehr still. Sein großes Schauen hing
an ihrer Hand, die ganz gebeugt vom Ringe,
als ob sie schwer in Schneewehn ginge,
über die weißen Tasten ging.

Gazdagnak tűnt a szoba sötétsége,

a fiú ült, ölelte a homály,

s hogy anyja jött, álomnak tűnt belépve,

s a vitrínben megrezzent egy pohár.

S mert érzi, leleplezte a terem,

a fiút megcsókolja: "hogy-hogy itt?..."

Szemük a zongorán, szorongással telik,

mert dalolt neki egy-egy estelen,

és furcsa érzés fogta el fiát.

S az némán ült, meresztve tágra tárt

szemét gyűrűtől roskadó ujjára,

mely mintha hófuvásban járna

a fehér billentyűk közt járt.