Rilke, Rainer Maria: Sámuel megjelenik Saul előtt (Samuels Erscheinung vor Saul in Hungarian)
Samuels Erscheinung vor Saul (German)Da schrie die Frau zu Endor auf: Ich sehe -
Blake: Az En-Dor-i boszorkány. 1800 körül
|
Sámuel megjelenik Saul előtt (Hungarian)Látom! mondá az endori boszorkány – Azt, kinek hangja újra mellbe ver: És ő, ki hajdan felemeltetett S az asszony, aki lesújtotta őt s rávette, keljen föl s üljön a székre,
Furcsa, hogy ezeket a torokszorítóan drámai mozzanatokat nem vette be a versébe Rilke. Sőt, hogy Shakespeare vagy Racine sem dolgozta fel a témát, pedig azt gondolhatnánk, hogy ennél drámaibbat, hatásosabbat kigondolni sem lehetne... Egyáltalán kevés irodalmi feldolgozása van: az ismertebb szerzők közül csak Voltaire, Alfieri és Lamartine egy-egy Saul-darabjáról van tudomásom; nem olvastam őket, nem könnyen hozzáférhetők. Voltaire darabja Goethe felháborodását váltotta ki: szokása szerint alighanem ízetlenül gúnyolódott a Biblián, a tragikumot tehát nyilván ő sem vette észre, vagy nem érdekelte. A Bibliából nem derül ki egyértelműen, hogy Saul is evett-e: „És vivé [az asszony az étket] Saul elé és az ő szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.” De miért ne evett volna? enni nem bűn és nem a nagyság hiányának jele, esznek a hősök sőt a szentek is, olykor még maga Buddha is evett... „Semmi erő nem vala [Saulban], mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék”; alighanem vezekelni akart, hogy sorsát elkerülje. Mikor megtudta a halálból felidézett Sámueltől, hogy nincs menekvés, holnap fiaival együtt ő is vele lesz, Sámuellel, a halál birodalmában, nem volt mit elkerülnie többé, és mondjuk, hogy evett. Ugyanígy hagyta abba a bőjtölést Isten kedvence, Dávid király is, miután gyermeke meghalt. Miért „evett, mint valami szolga?” Miért nem úgy, mint egy kegyvesztett, eltaszított király? akinek üres a gyomra, a feje pedig nyilván azt sem tudja, mit tesz és mit kell tennie. Nem tudom, hogy maga a Biblia miért említi azt az evést; de az jut eszembe, hogy: Az ember szellemi lény, felül tud emelkedni az evésen is, de ha egyáltalán nem eszik, akkor megszűnik emberi lény lenni; tudták ezt a németek a lágerekben, és mielőtt gázzal megsemmisítették áldozataikat, mint valami Ungeziefert, férgeket, a biztonság kedvéért előzőleg még emberi mivoltuktól is megfosztották őket kiéheztetés útján. Ebből az evésből nem derül ki semmi Saul jellemére vonatkozólag. Saul tragikus hős, nem azt érdemli, hogy ilyen lekezelően beszéljenek róla. Rilke nagyobb nagyságról tett volna tanúságot Saul helyében? Csuda tudja; lehet. Én biztos, hogy nem. Rilke is rohant Isten után; csodálatos, hogy nem tanúsít semmiféle Saul iránti szimpátiát; lehet, hogy őneki, Rilkének, válaszolt Isten, és ezért ő lenézi azokat, akiknek nem válaszol? Számomra ez rejtély; remélem, hogy csak tévedek, hogy rosszul értelmezem az egész szituációt és nem érem fel ésszel Rilke gondolatát. Azt kell mondanom, hogy a történetnek eredeti, bibliabeli száraz, személytelen hangú előadása összehasonlíthatatalnul jobban lenyűgöz, mint ez az egyébként nagyon hatásos vers. oly biztos volt, hogy elveszett: a versben Saul a próféta szellemének elutasító válaszából kiérti, hogy itt a vég; a Bibliában ezt Sámuel expressis verbis megmondja neki.
|