Rilke, Rainer Maria: Sámuel megjelenik Saul előtt (Samuels Erscheinung vor Saul in Hungarian)
Samuels Erscheinung vor Saul (German)Da schrie die Frau zu Endor auf: Ich sehe -
Blake: Az En-Dor-i boszorkány. 1800 körül
|
Sámuel megjelenik Saul előtt (Hungarian)Látom! mondá az endori boszorkány – Azt, kinek hangja újra mellbe ver: És ő, ki hajdan felemeltetett S az asszony, aki lesújtotta őt s rávette, keljen föl s üljön a székre,
............................................... Furcsa, hogy ezeket a torokszorítóan drámai mozzanatokat nem vette be a versébe Rilke. Sőt, hogy Shakespeare, Rqcine, Schiller, Vörösmarty sem dolgozta fel a témát, pedig azt gondolhatnánk, hogy ennél drámaibbat, hatásosabbat, torokszorítóbbat kiagyalni sem lehetne... Egyáltalán kevés irodalmi feldolgozása van: az ismertebb szerzők közül csak Voltaire, Alfieri és Lamartine egy-egy Saul-darabjáról van tudomásom; nem olvastam őket, nehezen hozzáférhetők. Voltaire darabja Goethe felháborodását váltotta ki: szokása szerint nyilván ízetlenül gúnyolódott a Biblián, a tragikumot talán észre sem vette, vagy nem érdekelte; Voltaire gyűlölte a keresztény Egyházat, de a zsidókat még annál is sokkal jobban. A Bibliából nem derül ki egyértelműen, hogy Saul is evett-e: „És vivé [az asszony az étket] Saul elé és az ő szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.” De miért ne evett volna? enni nem bűn és nem a nagyság hiányának jele, esznek a hősök sőt a szentek is, olykor még maga Buddha is evett... „Semmi erő nem vala [Saulban], mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék”, így a Biblia; alighanem vezekelni akart, hogy sorsát elkerülje. Mikor megtudta a halálból felidézett Sámueltől, hogy nincs menekvés, holnap fiaival együtt ő is vele lesz, Sámuellel, a halál birodalmában, nem volt mit elkerülnie többé, és mondjuk, hogy evett. Ebből nem derül ki semmi a jellemére vonatkozólag. Saul tragikus hős, nem azt érdemli, hogy ilyen lekezelően beszéljenek róla. Rilke talán nagyobb nagyságról tett volna tanúságot Saul helyében? Csuda tudja; lehet. Én biztos, hogy nem... Rilke is rohant Isten után; csodálatos, hogy nem tanúsít semmiféle Saul iránti szimpátiát; lehet, hogy őneki, Rilkének, válaszolt Isten, és ezért ő lenézi azokat, akiknek nem válaszol?... Számomra ez rejtély; remélem, hogy csak tévedek, hogy rosszul értelmezem az egész szituációt és nem érem fel ésszel Rilke gondolatát. Miért úgy „evett, mint valami szolga"? Miért nem úgy, mint Isten eltaszított szolgája, mint egy trónjavesztett király, mint egy élőhalott? Aki nem is akar enni, de mert a szívélyes boszorkány noszogatja, eszik, hiszen a gyomra is üres, az agya meg egyáltalán azt sem tudja, mit tesz??? Saul király alázatosabb volt Rilke költőnél... Hogy maga a Biblia miért említi azt az evést, azt nem tudom. Kigyalható akármiyen okos és tetszetős magyarázat, pl.: Az ember szellemi lény, Isten képmása, képes felülemelkedni még az evésen is; de ha egyáltalán nem eszik, akkor megszűnik szellemi lény lenni. Ezt tudták a németek a koncentrációs táborokban: mielőtt végleg, biológiailag, gázzal megölték áldozataikat, az éhezés által már előzőleg megfosztották őket emberi mivoltuktól. Ez is roppant fontos volt számukra. Shaul Tchernichovsky is írt verset Saulról, héber nyelven, a XIX. század végén (lásd a jiddis nyelvű költőknél), valamint Byron. Byron nem értelmezi át a történetet és nem helyezi máshová a hangsúlyokat; őt csak magának a halottidézésnek és a halott próféta válaszának hogy úgy mondjam technikai, "színháztechnikai", retorikai-költői eszközökkel kiszínezhető, részletezhető és még hatásosabbá tehető aspektusa érdekelte, noha ő maga azt mondta valakinek, hogy "Én mindig amondó voltam, hogy ez a legkiválóbb, legtökéletesebb boszorkányjelenet, amelyet valaha is írtak és kigondoltak; Ön nyilván egyetért velem, ha figyelembe veszi az esemény összes körülményeit, a szereplők kilétét, és mind ezzel együtt a nyelvezet komolyságát, egyszerűségét és méltóságteljes fenségét", vagyis azt gondolta, hogy mind ehhez nincs semmi hozzátennivaló – és ő mégis hozzátett... "Ha én zeneszerző vagyok, akkor zenét kell szereznem", mondta Alban Berg. A költő is attól költő, hogy költ, költ, költ, az író attól író, hogy ír, ír,ír, ha kell, ha nem kell; ez az irodalom és ez a kultúra. Ritka az igazi remekmű mint a fehér holló. A világirodalom legnagyobbjai is összeírtak rengeteg középszerű művet sőt silányságot, és még publikálni sem szégyelték őket... Byron verse nem rossz, de csak amolyan sztereotip módon jó, retorikus; amolyan "így kell verset írni". A föld “ásít” azaz nagyra tátja száját, aztán tíz sorban ecsetelve van a benne megjelenő üveges szemű, kiszáradt hulla; nem mozgó szájából jön a hang "mint barlangos szelek" stb. A prófécia tizenhat sor: a hulla saját magához hasonlítja az egyelőre még élő é lélegző Sault stb. De a történetnek eredeti, bibliabeli matter-of-fact, szűkszavú, személytelen hangú előadása engem még Rilkének sokkal színvonalasabb versénél is sokkal jobban lenyűgöz. oly biztos volt, hogy elveszett: a versben Saul a próféta szellemének elutasító válaszából kiérti, hogy itt a vég; a Bibliában ezt a halott Sámuel minden teketória nélkül arcába vágja Saulnak.
|