Rilke, Rainer Maria: Arco (Arco in Hungarian)

Die Hochschneezinne, schartig scharf,

loht auf wie eine Mauerkrone,

in die der lachende Nerone,

der Morgen, seine Fackel warf.

Und wie die Flammen bis ins Blau

sich zu verblühten Sternen strecken,

erwacht das Tal in schönem Schrecken

und taucht empor aus Traum und Tau.

Hóbérc csorba éle, hajlított,

Mint bástyafő lobban lángra,

Belé nevető Nérót játszva,

A reggel, – fáklyát hajított.

És amint a lángok színe kék,

és hervadt csillaggá tágul,

A völgy ébred - szép ijedtség,

Álom-, és dérmentessé tárul.