Rilke, Rainer Maria: Az oszlopos szent (Der Stylit in Hungarian)

Völker schlugen über ihm zusammen, 
die er küren durfte und verdammen; 
und erratend, dass er sich verlor, 
klomm er aus dem Volksgeruch mit klammen 
Händen einen Säulenschaft empor, 

der noch immer stieg und nichts mehr hob, 
und begann, allein auf seiner Fläche, 
ganz von vorne seine eigne Schwäche 
zu vergleichen mit des Herren Lob; 

und da war kein Ende: er verglich; 
und der Andre wurde immer größer. 
Und die Hirten, Ackerbauer, Flößer 
sahn ihn klein und außer sich 

immer mit dem ganzen Himmel reden, 
eingeregnet manchmal, manchmal licht; 
und sein Heulen stürzte sich auf jeden, 
so als heulte er ihm ins Gesicht. 
Doch er sah seit Jahren nicht, 

wie der Menge Drängen und Verlauf 
unten unaufhörlich sich ergänzte, 
und das Blanke an den Fürsten glänzte 
lange nicht so hoch hinauf. 

Aber wenn er oben, fast verdammt 
und von ihrem Widerstand zerschunden, 
einsam mit verzweifeltem Geschreie 
schüttelte die täglichen Dämonen: 
fielen langsam auf die erste Reihe 
schwer und ungeschickt aus seinen Wunden 
große Würmer in die offnen Kronen 
und vermehrten sich im Samt. 

Népek álltak ott, hódolva mélyen,
hogy válasszon köztük és itéljen;
ámde néki több volt már a csend
és a nép bűzéből titkos éjen
egy kőoszlop magasára ment,
mely tovább szökött föl a kavargó
égbe és hogy fönn volt a tetőn,
látva, hogy a teste-lelke gyarló,
az Urat dicsérte reszketőn;
egyre csak hasonlít-háborog;
hogy kicsiny Ő s óriás a Másik.
A parasztok és a pásztorok
látták, hogy e kis pont mint tusázik
 
és a roppant égbolttal pöröl,
néha fényben, néha meg esőben
s ordítása, mint a vaspöröly
ráhull az arcokra leesőben.
Évek óta élt magába s ő nem
vette észre azt se, hogy alant
a tömeg folyton hullámozik,
meg se látott hercegi aranyt,
mely nem ért föl emez oszlopig.
 
Ámde amint fönn elkárhozottan,
a közönytől már véresre rágva,
egymagában, ordítozva, reggel,
rázta a sok démont a magasban:
sok sebéből imbolyogva, lassan
csúf, nagy férgek hullottak sereggel
a bársonnyal ékes koronákra
és a nyűvek sokasodtak ottan.