Rilke, Rainer Maria: Soká nem eresztém Angyalom el (Ich ließ meinen Engel lange nicht los in Hungarian)

Ich ließ meinen Engel lange nicht los,
und er verarmte mir in den Armen
und wurde klein, und ich wurde groß:
und auf einmal war ich das Erbarmen,
und er eine zitternde Bitte bloß.

Da hab ich ihm seine Himmel gegeben, -
und er ließ mir das Nahe, daraus er entschwand;
er lernte das Schweben, ich lernte das Leben,
und wir haben langsam einander erkannt...

Soká nem eresztém Angyalom el
és akaratát veszté a karomban,
és ő kicsi lett, énem növe fel:
és nőttem megkönyörülve nyomban:
ő volt, ki remegve esdekel.

És így az Egét adtam neki én ki,
a Közelség az, mit rámhagyott;
remegni tanult ő, én meg élni,
Egymást ismertük fel mi: Nagyot.

   
   
   
Nyilvánvalóan a Jákobnak az Angyallal való birkózására céloz a vers, ez a biblikus stílusnak, az „és”-ek halmozásának utánzása nélkül is világos volna:

Mózes 1. könyve, a teremtésrõl 32:24-30:

„Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. És megkérdé Jákób, és mondá: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre (...)”

Az a héber szó, amelyet a keresztény bibliafordítások itt is „Isten”-nek fordítanak, nem csak Istent jelentheti, hanem más felsőbb szellemi lényt is, sőt még azt is, hogy (földi, hús-vér) „bírák”, azt persze nem itt (bár még ez sem 100 %-ig biztos... Isten mindenesetre Bíró). A Biblia egyértelműen megmondja, hogy egy angyallal birkózott Jákob; a zsidó bibliafordítások általában nem „Isten”-nek fordítják itt a szót, hanem „égi hatalmasság”-nak, „isteni lény”-nek stb. A vers maga sem mondja, hogy hőse magával Istennel küzdött, de a Biblia, azaz a kurrens keresztény bibliafordítások ismeretében így is értelmezhető. Rilke maga a bibliai Jákobnál összehasonlíthatatlanul familiárisabb viszonyban volt Istennel, egyik versében még szegény elárvult szomszédjának is nevezi, akinek lélegzését hallja a falon túlról... Fenomenális.