Rilke, Rainer Maria: Szonettek Orpheuszhoz I/21. (Sonette an Orpheus I/21. in Hungarian)

Frühling ist wiedergekommen. Die Erde
ist wie ein Kind, das Gedichte weiß;
viele, o viele.... Für die Beschwerde
langen Lernens bekommt sie den Preis.

Streng war ihr Lehrer. Wir mochten das Weiße
an dem Barte des alten Manns.
Nun, wie das Grüne, das Blaue heiße,
dürfen wir fragen: sie kanns, sie kanns!

Erde, die frei hat, du glückliche, spiele
nun mit den Kindern. Wir wollen dich fangen,
fröhliche Erde. Dem Frohsten gelingts.

O, was der Lehrer sie lehrte, das Viele,
und was gedruckt steht in Wurzeln und langen
schwierigen Stämmen: sie singts, sie singts!

Visszajött ismét a tavasz. Föld dalol
akár egy gyerek, ki verset tud;
sokat, jó sokat…. Ki sokat magol,
sok tanulással sikerre jut.

Mestere zord volt. Bírtuk a fehéret
vénember szakálla révén.
Írja le a Zöldet, meg a Kéket,
kérdheted: tudja ő a végén!

Föld, oly szabad vagy, s egészen boldog.
Játssz a gyerekekkel! Vigyázz, fussál,
víg Föld. Nagy a víg üldözők hada!

Ó, mit a mester okított, az oly sok,
és mit sűrű gyökérzet és szép szál
törzs tömörít: tudja azt Föld dala!