Rilke, Rainer Maria: Áprilisi részlet (Aus einem April in Hungarian)

Wieder duftet der Wald.
Es heben die schwebenden Lerchen
mit sich den Himmel empor, der unseren Schultern schwer war;
zwar sah man noch durch die Äste den Tag, wie er leer war,-
aber nach langen, regnenden Nachmittagen
kommen die goldübersonnten
neueren Stunden,
vor denen flüchtend an fernen Häuserfronten
alle die wunden
Fenster furchtsam mit Flügeln schlagen.

Dann wird es still. Sogar der Regen geht leiser
über der Steine ruhig dunkelnden Glanz.
Alle Geräusche ducken sich ganz
in die glänzenden Knospen der Reiser.

Van megint erdő-illat.
Lebegő pacsirták emelik  
szárnyukkal fel az eget, mely vállunkra nehezedett;
bár látszott még a nappal az ágak közt, csak merengett,-
ám hosszú, csepergő eső délutánja
a Nap arany-nyomdokán
újabb órákba kezdett,
s a félős messzi házak homlokán
a sok sebzett,
aggódó ablaknak kitárult szárnya.

Aztán csönd jön. Még az eső is halkabban
éri a kövek szürkülő fényét, újra.
S a neszek teljesen megbújnak
a csillogó, rügyező gallyakban.

1900. 4. 6., Berlin-Schmargendorf