Rilke, Rainer Maria: [Két keze vak madárnak tűnt…] ([Seine Hände blieben wie blinde Vögel...] in Hungarian)

Seine Hände blieben wie blinde
Vögel, die, um Sonne betrogen,
wenn die andern über die Wogen
zu den währenden Lenzen zogen,
in der leeren, entlaubten Linde
wehren müssen dem Winterwinde.

Auf seinen Wangen war die Scham
der Bräute, die über der Seele Schrecken
dunkle Purpurdecken
breiten dem Bräutigam.

Und in den Augen lag
Glanz von dem ersten Tag, -
aber weit über allem war
ragend das tragende Flügelpaar...

6.2.1898, Berlin

Két keze vak madárnak tűnt,
mely napfényről ábrándozott,
maradt, a többi szárnyat bontott,
s tartós tavaszba távozott,
ő meg üres, kopasz hárson ült
s téli széllel szembesült.

Orcái lányosan égtek
mint arának, kivel a rémült lélek
mélybíbor plédet
adat jegyesének.

Bezárva a szemébe
A legelső nappal fénye, -
de mind fölött, mint egy oltár
kitárva a hordozó szárnypár...

1898.2.6., Berlin