Rilke, Rainer Maria: Olykor az éj mély (Manchmal geschieht es in tiefer Nacht in Hungarian)

Manchmal geschieht es in tiefer Nacht,
dass der Wind wie ein Kind erwacht,
und er kommt die Alleen allein
leise, leise ins Dorf herein.

Und er tastet bis an den Teich,
und dann horcht er herum:
Und die Häuser sind alle bleich,
und die Eichen sind stumm...

Rainer Maria Rilke, 3.2.1898, Berlin

    
Olykor az éj mély, szinte nem él,
s riadón neszel fel a szél,
a fasorban avart sodor
s halk, halk, hogyha tanyát kotor.

S tapogatva elér tavat,
de figyel, de fülel!
Haloványak mind a falak,
s a fa nem felel...
   
   
   
Az alliteráció egy kissé könnyen csinálható költői eszköz, azonnal szembeszökő sőt „fülbeszökő”, de, illetve éppen ezért, nagyon hatásos költői eszköz, a legnagyobb költők sem vetik meg, némelyikükre pedig különösen jellemző, gyakran élnek vele, így, ha jól látom, Rilke is.
   
   
Manchmal geschieht es in tiefer Nacht,
dass der Wind wie ein Kind erwacht,     

           (tkp. még az erwacht-ban is, mert a szó lelke a „wacht”, az „er” csupán elhagyható és hangsúlytalan igekötő)

und er kommt die Alleen allein                       

           több mint alliteráció: szinte szójáték

leise, leise ins Dorf herein.

Und er tastet bis an den Teich,
und dann horcht er herum:
Und die Häuser sind alle bleich,
und die Eichen sind stumm...

2. sor:  der Wind wie ein Kind.  Belső — verssoron belüli — rím, de anélkül is nagyon frappáns eredeti és szuggesztív gondolat volna, hogy a szél úgy ébred fel az éjszaka kellős közepén, mint egy kisgyerek; Tauber Ferenc fordítása, nagyon helyesen, meg is tartja. Az akusztikus, fülünkre ható hatás, a két szó rímelése,  megsokszorozza az agyra és a képzeletre ható hasonlat hatását. Az ilyen eseteken jól láthatjuk a versfordítás gyakran áthághatatlan korlátait — de azért nem túl tragikus korlátait.