This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Rilke, Rainer Maria: KINYILATKOZTATÁS Az angyal szavai (VERKÜNDIGUNG Die Worte des Engels in Hungarian)

Portre of Rilke, Rainer Maria

VERKÜNDIGUNG Die Worte des Engels (German)

Du bist nicht näher an Gott als wir;
wir sind ihm alle weit.
Aber wunderbar sind dir
die Hände benedeit.
So reifen sie bei keiner Frau,
so schimmernd aus dem Saum:
ich bin der Tag, ich bin der Tau,
du aber bist der Baum.

Ich bin jetzt matt, mein Weg war weit,
vergieb mir, ich vergaß,
was Er, der groß in Goldgeschmeid
wie in der Sonne saß,
dir künden ließ, du Sinnende,
(verwirrt hat mich der Raum).
Sieh: ich bin das Beginnende,
du aber bist der Baum.

Ich spannte meine Schwingen aus
und wurde seltsam weit;
jetzt überfließt dein kleines Haus
von meinem großen Kleid.
Und dennoch bist du so allein
wie nie und schaust mich kaum;
das macht: ich bin ein Hauch im Hain,
du aber bist der Baum.

Die Engel alle bangen so,
lassen einander los:
noch nie war das Verlangen so,
so ungewiß und groß.
Vielleicht, daß Etwas bald geschieht,
das du im Traum begreifst.
Gegrüßt sei, meine Seele sieht:
du bist bereit und reifst.
Du bist ein großes, hohes Tor,
und aufgehn wirst du bald.
Du, meines Liedes liebstes Ohr,
jetzt fühle ich: mein Wort verlor
sich in dir wie im Wald.

So kam ich und vollendete
dir tausendeinen Traum.
Gott sah mich an; er blendete...

Du aber bist der Baum.



Uploaded byTauber Ferenc
Publisherhttps://www.abipur.de/gedichte/analyse/
Source of the quotationhttps://www.abipur.de/gedichte/analyse/

KINYILATKOZTATÁS Az angyal szavai (Hungarian)

Isten hozzád sincs közelebb;
élünk, tőle távol.
Ám megáldotta kezedet,
megvalósult álom.
Nincs női kéz, mely így ért be,
túlcsillan hatalma:
én vagyok a nappal, dér, de
te a fa vagy maga.

Bágyadtan a hosszú úttól,
késve közvetítem,
aranydíszben ülő Úrtól,
Napból jövő hírem,
töprengő nő, most sorolnám,
(agyam űr zavarta).
Nézd: én a csíra vagyok, ám
te a fa vagy maga.

Jól kitártam mindkét szárnyam
furcsán tág lett minden;
beborítja kicsi házad
óriási ingem.
Mégis örök magány vagy te,  
nem nézel rám soha;
mert: én csak a szellő szava, de
te a fa vagy maga.

Angyalok közt félelem jár,
kéz kezet elhagy:
sosem volt még vágy ilyen lágy
bizonytalan, nagy.
Tán történik egy esemény,
mit álmodban felérsz.
Üdvözlöm, lelkemben remény:
készen állsz, és beérsz.
Nagy, magas kapu vagy belül,
s kitárulsz hamarost.
Dalomnak legkedvesebb fül,
most érzem: szavam elmerül
dús erdődben már most.

Helyben szőttem igaz fátylat
ezeregy álmodba.
Az Úr rám nézett; káprázat...

Te magad vagy a fa.



Uploaded byTauber Ferenc
Source of the quotationsaját

minimap