Rilke, Rainer Maria: Remegő kézzel az építész (Wir bauen mit zitternden Händen in Hungarian)

Wir bauen an dir mit zitternden Händen
und wir türmen Atom auf Atom.
Aber wer kann dich vollenden,
du Dom.

Was ist Rom?
Es zerfällt.
Was ist die Welt?
Sie wird zerschlagen
eh deine Türme Kuppeln tragen,
eh aus Meilen von Mosaik
deine strahlende Stirne stieg.

Aber manchmal im Traum

kann ich deinen Raum
überschaun,
tief vom Beginne
bis zu des Daches goldenem Grate.

Und ich seh: meine Sinne
bilden und baun
die letzten Zierate.

Rainer Maria Rilke, 22.9.1899, Berlin-Schmargendorf

Remegő kézzel az építész
halmoz atomot atomra.
De még mindig csak félig kész
dómja.

Mi Róma?
Délibáb.
És a világ?
Pereg a pora,
s nincs rajta még kupola,
mérföldnyi mozaikok még
nem festik homloka ívét.

De néha álmomban

alakja foltokban
ott van,
múlt rétegein
nyújtja a tető arany gerincét.

S látom: érzékeim
építik gyorsan
legvégső díszét.

1899.9.22., Berlin-Schmargendorf