Goethe, Johann Wolfgang von: Vadrózsa (Heidenröslein in Hungarian)

Sah ein Knab ein Röslein stehn,
Röslein auf der Heiden,
War so jung und morgenschön,
Lief er schnell, es nah zu sehn,
Sahs mit vielen Freuden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Knabe sprach: Ich breche dich,
Röslein auf der Heiden!
Röslein sprach: Ich steche dich,
Daß du ewig denkst an mich,
Und ich wills nicht leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Und der wilde Knabe brach
s Röslein auf der Heiden;
Röslein wehrte sich und stach,
Half ihm doch kein Weh und Ach,
Mußt es eben leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Vadrózsát lát a legény,
Vadrózsát a réten.
 Szép volt, mint a hajnalfény,
Fut is hozzá a legény,
Nevet örömében.
Rózsa, rózsa, rózsatő,
Vadrózsa a réten.
 
Legény szól: letéplek én,
Vadrózsa a réten!
Rózsa szól: megszúrlak én,
Megbánod, te nagylegény,
Nem sajnállak, én nem!
Rózsa, rózsa, rózsatő,
Vadrózsa a réten.
 
Letépte a vad fiú,
aVadrózsát a réten.
Az nem hagyta, visszaszúrt,
De hiába jaj és juj,
Mégsem maradt épen.
Rózsa, rózsa, rózsatő,
Vadrózsa a réten.