Goethe, Johann Wolfgang von: Májusi dal (Mailied in Hungarian)

Wie herrlich leuchtet
Mir die Natur!
Wie glänzt die Sonne!
Wie lacht die Flur!

Es dringen Blüten
Aus jedem Zweig
Und tausend Stimmen
Aus dem Gesträuch

Und Freud' und Wonne
Aus jeder Brust.
O Erd', o Sonne!
O Glück, o Lust!

O Lieb', o Liebe!
So golden schön,
Wie Morgenwolken
Auf jenen Höhn!

Du segnest herrlich
Das frische Feld,
Im Blütendampfe
Die volle Welt.

O Mädchen, Mädchen,
Wie lieb' ich dich!
Wie blickt dein Auge!
Wie liebst du mich!

So liebt die Lerche
Gesang und Luft,
Und Morgenblumen
Den Himmelsduft,

Wie ich dich liebe
Mit warmem Blut,
Die du mir Jugend
Und Freud' und Mut

Zu neuen Liedern
Und Tänzen gibst.
Sei ewig glücklich,
Wie du mich liebst!

Ragyogva ömlik
A napsugár,
És fényben fürdik
A tág határ.
 
Virág borítja
Az ágakat,
Bokrokból zendül
Hangáradat.
 
Örömtől sóhajt
Minden kebel
A Nap, a Föld, mind
Mámort lehel.
 
Ó szerelem,
Te, szerelem,
Aranyló felhő
Fénylő egen.
 
Tetőled boldog
A friss virág
Illatozik az
Egész világ.
 
Ó lány, ó lányka
Szívem szeret!!
Szemed sugallja,
Te is szeretsz.
 
Ahogy pacsirta
Száll, s énekel,
Hajnali virág
Párát lehel,
 
Lüktető vérem
Téged szeret.
Adsz ifjúságot,
Adsz örömet,
 
Új táncra, dalra
Szavad röpít
Légy mindig boldog,
Szeress csak így!