Goethe, Johann Wolfgang von: Májusi zöngemény (Mailied in Hungarian)

Wie herrlich leuchtet
Mir die Natur!
Wie glänzt die Sonne!
Wie lacht die Flur!

Es dringen Blüten
Aus jedem Zweig
Und tausend Stimmen
Aus dem Gesträuch

Und Freud' und Wonne
Aus jeder Brust.
O Erd', o Sonne!
O Glück, o Lust!

O Lieb', o Liebe!
So golden schön,
Wie Morgenwolken
Auf jenen Höhn!

Du segnest herrlich
Das frische Feld,
Im Blütendampfe
Die volle Welt.

O Mädchen, Mädchen,
Wie lieb' ich dich!
Wie blickt dein Auge!
Wie liebst du mich!

So liebt die Lerche
Gesang und Luft,
Und Morgenblumen
Den Himmelsduft,

Wie ich dich liebe
Mit warmem Blut,
Die du mir Jugend
Und Freud' und Mut

Zu neuen Liedern
Und Tänzen gibst.
Sei ewig glücklich,
Wie du mich liebst!

A Természet mily
Fényarcot ölt!
Hogy’ tűz a nap rá,
S kacag a föld!

Minden faágból
Bimbó fakad,
Minden bokorban
Száz hang akad.

Kéjt és gyönyört küld
Minden kebel.
Ó, föld, ó, napfény!
Vágy, mit nevel!

Ó, szerelem, te!
Arany virág!
Mint felhő, mely nagy
Hegycsúcsra hág!

Tőled kap áldást
Talaj, borág
Virágillatban
A nagyvilág.

Ó, lányka, lányka,
Szeretlek ám!
Hogy’ néz szemecskéd!
Szeretsz talán!

Szeret pacsirta
Dalt, levegőt,
S hajnal virága
Párát, ködöt.

Forró a vérem,
Téged szeret,
Új ifjuságra
Te pezsdited,

És bátorítasz
És táncba vetsz.
Úgy légy te boldog,
Ahogy’ szeretsz.
    
    
    
A vers 1875-ben jelent meg. Feltételezem, hogy a természet dicsőítése akkor még nem volt olyan elcsépelt dolog, mint amilyenné a későbbi évtizedekben tette sok száz költő. De elcsépelni csak olyasmit lehet, ami eleve lapos és elcsépelHETő... Goethe, a világirodalom egyik óriása, elképesztően sok, a fentihez hasonló kertitörpeszerű giccses laposságot költött össze... A fenti vers nem azért giccses, mert a természetet dicsőíti, hanem azért, mert ezt kézenfekvő, érdektelen motívumok segítségével teszi; sokkal primitívebb például annál az óvodai dalocskánál, hogy „Beültettem kiskertemet a tavasszal / Rózsa-, szekfű-, liliom- és rezedával, / Ki is nyílott egyre mind, / El szeretném adni mind”  stb.

Lehet, hogy Goethe „hülyére akarta venni” a hülyeségre éhes olvasóközönséget? Ha jól emlékszem, ír valahol valami olyasmit, hogy a német közönség szereti a „koldusleveskét”, azaz a lapos, olcsó firkálmányokat... De azért, ha ez tényleg így van, ez nem szép tőle. Senki sem tehet róla, hogy nem zseni és nem szuperentellektüell. Van, akinek Ady nem mond semmit, de Szabolcska Mihály mond. (Persze ha az ilyen nagyképűen nyilatkozik, bírál, kioktat, az már baj. Akkor joggal gúnyolják.)